EGY KIS KITEKINTÉS ESZÉKRE

A mi templomunkkal majdnem egyező időben épült az eszéki Szent Mihály templom, melynek történetéről a horvátországi Daniel Haman készít összefoglalót. Eszmecserénk során vetődött fel bennem a gondolat, hogy érdekes kitekintés lehet az ottani templom bemutatása is a főbb párhuzamok felvillantásával. A tőle kapott fotók teszik teljessé a képet.

Eszék, Szent Mihály templom

A már felújított barokk templom számos paraméterében a miénkhez hasonló altemplommal is rendelkezik, részleteiben első látásra megdöbbentő, de az azonos kor és így azonos építészeti stílus miatt végülis érthető hasonlóságokkal. 

Régi látkép az eszéki Szent Mihály templomról

Az egyik felújítás során véletlenül előkerült altemplom szintén a teljes alapterület egy része alatt helyezkedik el és elrendezésében nagyon emlékeztet a felsővárosi templom kutatásai során feltételezett, azóta részben beigazolódott elképzeléseinkre, miszerint nemcsak a templomtér egy része alatt, hanem azzal összefüggésben a szentély alatt is vannak, voltak temetkezési helyek. 

A két fő részre osztott eszéki altemplom 

A közvetlenül a külső térből induló lejárat a kor vonatkozó rendeleteinek is következménye, a nálunk későbbi ütemben készült, Tímár utcai lejárat eszéki megfelelője. Itt nincsen közvetlenül a templomtérből induló lejárat. 

A külső térbe vezető kijárat

A templom másik oldalán lévő, ugyancsak a külső térbe vezető lépcső a felújítás során itt meg lett szüntetve, csak szellőzőablakként funkcionál..

A megszüntetett lejárat

Az altemplom sírkamrái gyakorlatilag a szegedivel azonos kialakítással készültek, a rendelkezésre álló helyek maximális kihasználásával, ugyancsak "emeletes" kivitelben .

Az eszéki altemplom sírfülkéi

Az eszéki altemplom az akkori idők típusszerkezetének számító, nálunk is látható tégla falakkal, falazott boltozattal. Bár a Dráva folyó közvetlen közelsége a szegedihez nagyon hasonló szituációt mutat, a talajvíz viszonyok itt jóval kevésbé játszanak központi szerepet mint a felsővárosi templomban, hiszen az eszéki templom a hajdani, fallal körülvett várnegyed területén, a környező terepszinthez képest jócskán megemelt területen áll.

Az eszéki altemplom nagyobbik tere

Eszék régi térképe az akkori városközponttal és a barokk templommal, falazott erődítménnyel.

Eszék térképe a Szent Mihály templommal (fotó: Wikipédia) 

"ISTEN HÁZÁBAN"

A templomunk boltozatával-falazatával kapcsolatosan évek óta látott, tapasztalt jelenségek nem egyediek, a hasonló szerkezetű épületek esetében szinte tipikusnak tekinthetők. A téma iránt érdeklődő, esetleg nem kifejezetten szakmabéliek számára is érdekes és közérthető módon írt a témáról Dr. Dulácska Endre, a szakma egyik nagy öregje, professor emeritus, okleveles építészmérnök a Mérnök Újság 2012 januári számában (XIX. évf. 1. szám) "Boltozatos templomok esetei Isten házában" című cikkében:

"A boltozatos templomokban - a régi időkben - a boltozatok oldalnyomását a támpilléreket és a fedélszék terhét felhasználva, a kötőgerendának mint vonórúdnak az együttes hatásával vették fel. A faszerkezetek romlása és a kapcsoló kovácsoltvas szerkezetek szakadása miatt a templomok oldalfala mozgásnak indul, s ha nem veszik időben észre, az épület összedőlhet."

A felsővárosi templom esetében a támpillérek léte kívülről gyakorlatilag nem, a belső térben viszont markánsan látszik, a cikkben említett jelenség pedig leginkább a templom boltozatának boltívrepedésein érhető tetten, ahol mindegyik boltív "törése" figyelhető meg.

Dr. Dulácska Endre cikkében a budapesti Szervita téri templom, a nagytétényi Nagyboldogasszony templom, valamint a Budavári Mátyás templom példáin keresztül mutatja be a szerkezetek eredeti kialakításából valamint a közrejátszó egyéb erőhatásokból, vagy azok változásából adódó károsodásokat, és azok megoldási módjait. Ezek lényegében a kialakuló erőhatásokat ellensúlyozó összehúzó szerkezetek, vonórudak kialakítását jelentik, amelyek a konkrét geometriai viszonyok (tetősík, boltozat íve, ezek viszonya) ismeretében valamilyen közbenső, a terheket a támpillérekre elosztó vasbeton és/vagy acél szerkezet közbeiktatásával a boltozat felett, azon kívül vagy esetleg a boltozat alatt a templom terében megjelenően alakíthatók ki, úgy méretezve, hogy minimum stabilizálják, megállítsák a megindult deformációs folyamatokat, gyakorlatilag "összehúzva" a támpilléreket, lehetőség szerint a teherátadások szempontjából legoptimálisabb, a boltívek vállához, "indulásához" lehető legközelebbi pontokon. 

KORMEGHATÁROZÁS

A kutató-feltáró munkában eddig is kulcsszerepet betöltő, a Dr. Sipos György az SZTE Természeti földrajzi és geoinformatikai tanszéke tudományos munkatársának vezetésével zajló műszeres vizsgálatok is folytatódnak annak érdekében, hogy egyes, a templommal kapcsolatos információk, feltételezések egzakt módon tisztázhatóak legyenek és a rendelkezésre álló technikai lehetőségek maximális kihasználásával pontos képet kapjunk az egyes épületrészek koráról. A templom alapjainak különböző pontjain vett téglaminták 1753 +/- 28 évre, vagyis érdemben a barokk templom ismert építési idejére datálják valamennyi vizsgált rész korát, egyelőre cáfolva a korábbi időkből származó és részeiben meglévő előzményekre vonatkozó feltételezéseket. 

TÍMÁR UTCA FELŐLI LEJÁRAT

A folyamatban lévő alapfeltárások részben az altemplom falazott belső pilléreinek, részben a külső falak lehetőség szerinti összes hozzáférhető, szerkezetileg különböző helyének vizsgálatára ki kell hogy terjedjenek.  Ennek jegyében a Tímár utca felőli oldalon a belülről már láthatóvá vált egykori lejárat 

(korábbi fotó helye:  http://templomfelujitas.blogspot.hu/p/altemplom.html)  

A Tímár utcai lejárat belülről

helyén is feltárást kellett végezni, ahol "papírforma szerint" láthatóvá is váltak a lejárat falon kívüli részei, egyes lépcsőfokai és a lépcső oldalfalai is.

A Timár utcai egykori lejárat befalazásának nyoma

Az egykori lépcső lépcsőfokai.

Az utólagos befalazás járdaszint alatti része

Az egykori lépcső fokai

Az altemplom határoló falainak belső felületein fúrásos falvizsgálatra van szükség annak tisztázására, hogy a falak "túloldalán" vannak e olyan egyéb, eddig nem előkerült, de bizonyos szempontokból régóta gyanított, feltételezett további térrészek, amik egykor szintén az altemplom tér részeit képezhették. Az altemplom már feltárt részeinek alaprajza, a templom főbejárata környékén jelentkezett padlósüllyedés, valamint a kutatómunka során felmerült egyéb utalások miatt régóta fennáll a gyanú, hogy egyéb terek is kiegészíthették a jelenleg már ismerteket bár a padlófelület georadarral történt vizsgálata nem erősítette ezeket a gyanúkat. Az úgynevezett Szabó kripta környéki, a szentély felőli pillérköz, a szentély alatti rész, valamint a templom főbejáratának belső oldali részei voltak eddig ezek a leginkább tovább vizsgálandó részek.  

A templom alaprajzának vizsgálata során az oldalszárnyi lépcső kvázi orsótéri falainak vastagsága adott okot egy másfajta gyanúra, amit később a padláson észleltek is erősítettek, nevezetesen azt, hogy ezen a részen nem volt e a múltban egy esetleg egy korábbi építési fázisból származó épületrész, szerkezeti elem, esetleg egy torony.

A jelenleg is zajló aprólékos kutatómunka célja mindezek tisztázása, a feltételezések cáfolata vagy megerősítése, a továbblépés szempontjából alapvető valós helyzet feltérképezése. 

ÚJABB ELŐKÉPEK

Templomunk felújítása során megoldandó feladataink közül néhányhoz nagyszerű példa lehet egy másik barokk templom néhány szép részlete.

A térvilágítás eredeti, korhű megoldására jó példa - a korábban már bemutatott svájci templom mellett - egy magyarországi templom belső világítása. 

A hagyományos barokk térvilágítás

A szószék eredeti funkcióját értelmesen akkor tudja betölteni, ha megközelítése egyszerű, gyors, közvetlenül a templomtérből történik. A feljegyzésekből és a látható részletekből tudjuk, hogy hajdan a szegedi templom szószékére is templomtérből lehetett feljutni.

Feljárat közvetlenül a templomtérből

 A korabeli képeken látható szegedi padlóburkolathoz nagyon hasonló a belső burkolat.

Az eredeti szegedihez hasonló padlóburkolat

Némileg más talajvíz viszonyok mellett ugyan, de a templom alatt működő, urnás temetkezési helyként funkcionáló  altemplom.

Oltár az altemplomban

Temetési szertartásokat lehetővé tevő oltár.

Urnás temetkezés az altemplomban

A fotók a szegedivel egy időben épült egri minorita templomban készültek.

AZ ELŐKERÜLT EGYKORI HÁTSÓ BEJÁRAT

Újabb apró bizonyíték arra, hogy a templom tartogat még érdekes dolgokat számunkra.
A szentély külső-hátsó falán a belső oldal felől már a kutatási munkálatok kezdetekor felfedezett - lásd korábbi bejegyzésemet (http://templomfelujitas.blogspot.hu/2011/11/szentely-kulso-fala.html) - befalazott boltív két elvi lehetőséget mutatott. Vagy egy falfülke volt itt az oltár mögött vagy egy teljes faláttörés, vagyis bejárat. Az erre a pontra vonatkozó, engedélyezett feltárási hely tegnapi vizsgálatakor egyértelműen bebizonyosodott, hogy valaha itt egy mostanra már elfeledett bejárat volt, melynek falazott tégla boltíve a külső oldali vakolat eltávolítása után tisztán láthatóvá vált.  

A szentély külső, kert felőli fala

A boltív alatti utólagos befalazás fa ékei is jól látszanak. Mivel a befalazott falnyílást a belső oltár építmény is "követi" valószínű, hogy nem ideiglenes - az építés ideje alatt működő - falnyílásról, hanem egykori, beépített ajtót is tartalmazó rendes bejáratról van szó. 

Falazott boltív utólagos befalazása kiékeléssel

Továbbra is rejtélyes azonban a befalazás alsó részén lévő kisebb fesztávú boltív, amely a belső oldal felől, a szentély padlószintje alatti, a külső tér felé kialakított falfülkeként látszott eddig.  A funkciójával kapcsolatban felmerülő lehetőségek közül - tekintettel a befelé lejtő, és a szentély padlója alá érkező boltív felületre - továbbra is egy egykori lejárat tűnik az egyik legvalószínűbb verziónak. Amennyiben ugyanis egyszerű szellőzőről lenne szó, nem lenne értelme a ferdén felfelé, jóval a mostani és főleg nyilván jóval egy egykori külső terepszint fölé történő kivezetésének.

Az alsó boltív részlete

Ezt a lehetőséget látszik erősíteni a belső padlófelület ezen a helyen a többihez képest eltérő kialakítása, de a bolygatott és konkrét leletet is tartalmazó belső oldali, padlószint alatti feltöltés is.
http://templomfelujitas.blogspot.hu/2011/11/fold-alatti-boltiv.html
http://templomfelujitas.blogspot.hu/2012/01/az-elso-lelet.html
http://templomfelujitas.blogspot.hu/2012/03/az-oltar-mogott-elokerult-penz.html

A TEMPLOM TEOLÓGIÁJÁRÓL ........

................- a lassan közeledő felújítás kapcsán.

(Aranyosi-Vitéz Gellért barátom gondolatai)

A templom különleges hely. Sőt, bizonyos értelemben nem is hely, hanem állapot. A templom Isten lakóhelye, a mennyország földi leképezése, Isten jelenlétének nyilvánvaló bizonyítéka, Isten pedig nem lakik helyen, mert mindenütt jelen van, tehát a templom sem lehet hely. Viszont épület, ez kétségtelen. Miért más mégis a templom, miben különbözik az otthonunktól, a postahivataltól vagy a piactól?

A templom („Isten háza”) mindenekelőtt Egyház, Szentegyház, „Idház”, ahogy a régi magyarok mondták. E szónak semmi köze az Egyház „egy”-ségéhez, az „id” gyök ugyanis ma így hangzik: üdv. Az Egyház az „üdv háza”, a templom az üdvösség földi megjelenése, amint mondottuk, a mennyország földi leképezése, kihelyezett őrhely, nagykövetség, melynek területe nem ahhoz az országhoz tartozik, ahol elhelyezkedik. Város a városban, Isten városa az emberek városában. Aranyszájú Szent János szerint „az angyalok tartózkodási helye, az ég székvárosa, maga a mennyország”.

Minden más világvallással és keresztény felekezettel ellentétben a katolikus (és orthodox) templom e teológiai igazságon túl is többet ad mindannyiunknak. Mert sehol máshol nem jelenik meg az Üdvözítő a maga valójában, csak e szent helyen, s ahogy Aquinói Szent Tamás mondja a templomban jelenlévő Úrról: „aki veszi, meg nem osztja meg nem töri, nem szakasztja, oszthatatlan eledel. Veszi egy és veszik ezren, rövidséget nem lát egy sem, fogyasztják és nem fogy el.” A templom így nem csupán szimbolikusan egy hely, amit az emberek Isten lakóhelyének neveznek, hanem a földre szállt és megtestesült Isten valóságos jelenlétének helye, Krisztus csodálatos kenyérszaporításának állandó helyszíne, az utolsó vacsora szüntelen terme.

A templom Isten magasztos tetteinek mintegy kimerevített képe, rögzített és változatlan színhelye: mert az oltár Krisztus keresztáldozatának a helye, ahol az Úr nap mint nap újra és újra vér nélkül feláldoztatik és szétosztja önmagát, ahol napról napra „a fán országol Istenünk”. A templom Isten műve az emberek között, a megérthetetlen jelenléte a gondolkodó teremtmények földjén.

Ugyanakkor a templom az emberek műve is, mégpedig azok között is az első és legfontosabb. Hiszen ha tartozik valakinek az ember, ez a Valaki éppen az Isten, és mindenki más csak utána következik. Ez a „szent pazarlás” elvének legfőbb magyarázata, hiszen mindent Istentől kaptunk, s ha visszaadjuk, még akkor is csak mi tartozhatunk... Ezért törekedett az emberiség minden időben szándékának, tudásának és erejének legjavát beleépíteni a templomba, úgy a szakértelem, mint az anyaghasználat és művészi kvalitás tekintetében. Ezért jelenik meg az emberi igényesség legmagasabb szintje még az utolsó kis falusi templomban is, ahol a helyi emberek tudásuk és vagyonuk legjavát áldozták fel Isten házának ékességéért.

A templomfelújítás tehát jóval több, mint egy épület helyreállítása. Benne az Isten és az ember viszonya fejeződik ki, az ember soha ki nem egyenlíthető tartozása és az Isten végtelen fölsége, de végtelen jósága is, hiszen megengedi, hogy az ember ezt az Isten számára csekély, de az ember számára képességeit meghaladó köteles adót mégis -úgy ahogy- megfizesse.

A templom kiindulópont, origó, Isten nyilvánvaló erejének sűrített gyűjtőhelye, a Szentlélek tüzének gyújtópontja, valamiképpen a teremtett világ megsokszorozott középpontja, a világ közepe. Égre mutató tornya az örök irányba mutat, kitárt kapuja a krisztusi szavakat visszhangozza: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket.” (Mt 11, 28) Lépcsője Jákob lajtorjája, amelyen az angyalok fel és le járnak, szentélye a Magasságos Isten trónterme, oltárai a Fölséges trónusa. Hogy ne kiáltanánk szüntelen: „Krisztus, Izrael pásztora, ki a kerubok fölött trónolsz, ébreszd fel a te hatalmadat és jöjj el!” (vö. Zsolt 79, 1-2)

Aranyosi-Vitéz Gellért

VÍZ AZ ALTEMPLOMBAN

Amint az a lenti falszakaszok szemmel látható állapotából kezdettől sejthető volt, a nyári-őszi aszályos idő elmúlásával ismét megjelent a víz az altemplomban, így a feltáráskori, az előkészítő munkának rendkívül kedvező száraz viszonyok most "kissé" nedvesebbé váltak.

Víz az altemplomban

Ez alkalomból érdemes felidézni a templom környékének építéskori állapotát. 

A templomhoz a mostaninál jóval közelebb lévő, - egy korábbi bejegyzésben (http://templomfelujitas.blogspot.hu/2012/09/a-tisza-parti-templom.html) utaltam rá, hogy a mai Tímár utca vonalában, tehát közvetlenül a templom mellett húzódó - a főmederrel összefüggő, természetes és a mostaninál valószínűleg mélyebb folyómeder tulajdonképpen folyamatos vízleszívást jelentett, hasonlóan a manapság sok helyen - így Szeged belvárosának pincéiben is - épített drén rendszerekhez. Ezen meder feltöltése, valamint a környező és gyakorlatilag a Nagykörúton belüli teljes részre kiterjedő 1-2 m nagyságrendű feltöltés és a Tisza főmedrének utólagos árvízvédelme együttesen komoly mértékben megváltoztatták a templom környékének talajvíz viszonyait. Feltételezhetően így állt elő az építéskori állapottól eltérő mai helyzet, vagyis, hogy az altemplomot nemcsak komoly árvíz idején, hanem már egy-egy csapadékosabb időszak után is elönti a víz. Ezt támasztja alá a temetkezés gyakorlatának megszűnése is, de joggal feltételezhetjük, hogy az altemplom építői abban a tudatban voltak, hogy a tér jellemzően vízmentes állapotban van.

Az altemplom víztelenítésének az ilyenkor szóba jöhető, elvileg lehetséges verziói közül a tér geometriája és az épület műemlék jellege miatt a drén rendszer építése tűnik a járható útnak, ami az ilyenkor szokásos kiegészítő elemekkel biztosítani tudja a talajszerkezet stabilitását, a benne összegyűlő víz pedig egy átemelő rendszer révén lesz eltávolítva. Egyúttal ez a megoldás áll legközelebb az építéskori helyzet elvi rekonstruáláshoz is, azzal a különbséggel, hogy a talajvíz leszívását nem egy közeli folyómeder, hanem az épített drén rendszer biztosítaná. Mindez természetesen kiegészítendő az altemplom folyamatos szellőzésének biztosításával.

BELSŐ FALFELÜLETEK

A templomban két helyen is sor került a külső falak belső oldalának megbontására azért, hogy egyértelműen látható és mérhető legyen a múlt század elején épített falszellőztető rendszer. Az évekkel ezelőtti elektromos felújítás során is láthatóvá vált, de egy korábbi bejegyzésben is említett, a falak kopogtatása által is érzékelt belső légréteg az eredeti falak belső felületének visszavésésével és egy 6 cm vtg. téglafal eléépítésével  alakult ki. A belső szellőző légrés vastagsága 17 cm. A belső falsík feltételezhetően így nem  teljesen azonos az eredeti belső falsíkkal, amit az oszlopfejezetek esetlegesnek tűnő fal felőli csatlakozása sugall.

A templomtér oldalszárny felőli fala

A szellőző réteg a templomfal visszavésett felületével

A fal és a tagozat spontánnak tűnő csatlakozása

SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNYEK

Mint ahogyan arról már sok szó esett, a templom felújítási munkálatai jelenleg az előkészítő szakaszban tartanak. Ennek során készülnek azok a szakértői vélemények, felmérések, amelyek célja a jelenlegi állapot teljes körű feltérképezése, rögzítése, ezáltal a majdani felújítási munkák kiindulópontjának biztosítása. A Kultúrális és Örökségvédelmi Hivatal felügyelete alatti rendkívül sokrétű komplex folyamat a legkülönbözőbb szakértők bevonásával zajlik, akik mind mind a maguk szakterületének szempontjai szerint vizsgálják az Egyházközség tulajdonában lévő ingatlanrész elemeit.
Az írott források összegyűjtésében és értelmezésében közreműködő (Siptár Dániel és Aranyosi Vitéz Gellért), a műszeres vizsgálatokat végző (Dr. Sipos György az SZTE Természeti földrajzi és geoinformatikai tanszéke tudományos munkatársa és Katona Orsolya doktorandusz), a régészeti szempontokat elbíráló (Dr. Horváth Ferenc régész, és Szarka József régész), a tartószerkezeteket ellenőrző (Dr. Körmöczi Ernő és Szolga András), az üvegfelületeket vizsgáló (Mester Éva DLA), a falak nedvesedését és a víztelenítési lehetőségeket felmérő (Dér István), a falazatok korát meghatározó, a talajmechanikai szempontokat értékelő (Hopka János), a belső térben lévő, különleges védettséget élvező faragványokhoz értő, a sírok állapotát vizsgáló szakemberek együttes munkája biztosítja a további munkálatok kellően előkészített alapját. A "KUTATÁS" oldalon lévő információk, most újabb tartalommal gazdagodtak. Dr. Körmöczi Ernő és  Szolga András tartószerkezeti szakértők eddigi munkálataikról szóló összefoglalója is itt olvasható.

ELŐKÉP

A templom felújítása során megválaszolandó kérdések némelyikére szépen kidolgozott előképeket használhatunk fel. Így például akár a szószék eredeti módon történő, ténylegesen használhatóvá tételére, akár például  a templomtér megvilágításának eredetileg is alkalmazott, korhű helyreállítására láthatunk példákat. A lenti kép a szépen felújított svájci Hospental barokk templomában mutat ezekre korrekt, színvonalas megoldást.

Templombelső, Hospental

EGY KIS KITÉRŐ

Templomunk felújításához ugyan közvetlenül csak kisebb mértékben kapcsolódik de azért ennek kapcsán érdemes pár szó erejéig megállni annál az építészeti kérdéskörnél, ami műemlék épületek felújításakor, rekonstrukciójakor vetődik fel és az eredeti épületrészek illetve a felújítás során készülő épületrészekkel, azok kapcsolatával függ össze. 

Erősen leegyszerűsítve a dolgot két alapvető "iskola", megközelítés létezik. 

Az egyik szerint az újonnan (ma) épülő részek "őszintén" hangsúlyozzák mai mivoltukat, és anyagukban, megjelenésükben egyaránt markánsan különüljenek el a korábbi részektől, egyfajta idézőjelbe téve a szerves kapcsolódást, ne akarjanak olyannak látszani mintha.....

(forrás: http://nemzetimuemlek.hu/index.php/epulet/somogyvar/)

Gyakran járt út viszont az is, amikor különböző okokból a helyreállítás céljai között nem szerepel az idősíkok feltűnően beazonosítható ábrázolása, a kész épület olyan, akár egy jól sikerült eredeti, anyagaiban is tökéletesen idézi az építéskori helyzetet, végeredményt.

(forrás: http://hg.hu/cikk/epiteszet/14300-ujjaszuletett-az-elfeledett-klasszicista-kastely)

A két elvi véglet között természetesen rengeteg átmenet is létezik, tükrözve nézeteket, lehetőségeket, megközelítési módokat, olykor érzelmeket, melyek valamelyik megközelítési módhoz kötődnek.
Speciális szituáció áll elő olyankor, amikor az épület eredeti funkciója bővül és ez korábban nem is létező épületrész építését teszi szükségessé. Klasszikus példája a párizsi Louvre épületegyüttesének földszinti szintje alá szervezett közlekedőrendszer térszíni lefedése.

(forrás: Wikipédia)

A KUTATÓ MUNKA FOLYTATÓDIK

Az altemplom alaprajzi kialakítása számos kérdést felvet és több szempontból is gyanúra ad okot.
- A karzat vonalától a szentély vonaláig tartó templomi rész mintegy kétharmada alatti tér vajon miért nem   nyúlik ki egészen a szentély vonaláig?
- A Szabó-féle kripta vajon miért ilyen esetlegesen csatlakozik az altemplom teréhez?
- A Tímár utca felőli oldalon vajon miért készült az egyik boltozat ilyen amorfra?
- De érdekes lehet az oldalszárnyi lépcső két "orsótéri" falának, pillérének nagy mérete is, ami alaprajzi és szerkezeti okokkal egyelőre egyértelműen nem indokolható.
A kutató munka során végzett műszeres vizsgálatok ugyan csak a már ismert tereket jelezték biztosan előre, mint valószínűen szabad tereket, de jelenleg nem zárható ki, hogy azokon a részeken, ahol a georadar nem érzékelt és eddig nem is találtunk szabad tereket, valamilyen szerkezetek,  - amik esetleg éppen akadályozták az altemplom eredetileg "teljes" méretűre építését - vannak. Ezek a jelenleg nyitott kérdések további kutatással, részint a templom tere felőli, részint az altemplom irányából történő fúrásokkal, feltárásokkal lennének megnyugtatóan megválaszolhatók. A sok szálon futó kutató-előkészítő munka statikai részein, így a templom többi részéhez hasonlóan az altemplom szerkezeti vizsgálata témájában is dr Körmöczi Ernő okl. építőmérnök statikus tervező és szakértő és Szolga András statikus tervező és szakértő dolgozik. A korábbi fotókon is jól látható folyamatos talajvíz és ebből következő falnedvesedési problémák szakértői vizsgálatával Dér István épületszigetelő szakmérnök foglalkozik. Az altemplom későbbi korrekt felújításának, használhatóságának, de már magának a teljes körű feltárásnak is alapvető feltétele a jelenleg nem hozzáférhető térrészek - jelenleg lezárt kripták - vizsgálata is, ami további, például antropológus szakemberek közreműködését igényli. A már hozzáférhető felületeken pedig további kormeghatározásokra van szükség a szerkezetek építéséhez használt tégla, de még inkább a habarcs vonatkozásában.

ALTEMPLOM VIRTUÁLISAN

Az altemplom felmérése után lényegében elkészült annak digitális feldolgozása is, így a bemutatott előzetes tervrészletek alapján az olvasók még könnyebben beazonosíthatják a feltárt helyek templomon belüli pozícióját és elrendezését. 

Altemplom szint jelenleg ismert alaprajza

A 3D-s részleteken az épületszerkezetek közé épített kripták is piros színnel lettek jelölve, és az "átlátszó" földszinti padlófödémen keresztül lehet belátni az altemplomba.

Részlet a padlófödémen "keresztül"

Részlet a padlófödémen "keresztül"

Kripták és alaptestek

A metszet jobb oldalán jól látszik a mostani oldalszárny alá kinyúló szellőzőnyílás, ami jól mutatja, hogy az oldalszárny jóval a templom építése után készült. A Tímár utca felőli szellőző a homlokzaton is látható falszellőztető nyílások egyike mögött "bújt meg" és csak az altemplom terébe bejutva, belülről lehetett észrevenni.

Metszet az altemplomon keresztül

A 3D-s tervfeldolgozásban ismét Kardos Imre kollégám működött közre.

ÜVEGABLAKOK

Hétfőtől újra állványok sorakoznak templomunk mellékoltárai mellett, azzal a különbséggel, hogy magasabb és költségesebb állványzatot kell biztosítanunk a szakember számára. Megkezdődik ugyanis az 1905-ben, Palka József budapesti műhelyében készült ólomüveg-ablakok restaurátori vizsgálata. 
A munkát Mester Éva DLA Ferenczy Noémi-díjas restaurátorművész, üvegtervező végzi. Restaurálási munkáit megtalálhatjuk a bp-i Szent István Bazilikában, a Mátyás Templomban, a Honvédelmi Minisztérium kápolnájában, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen stb. 
A restaurátori felmérést követően ablakaink pontos állapotáról kapunk képet. Az információk birtokában megbecsülhető az ablakok restaurálásának költsége, így egy lépéssel közelebb leszünk a felújítás költségvetésének összeállításához.
(forrás: Felsőváros kisújság)

ÖSSZEFOGLALÓK

http://www.monitorpress.eu/ro/hu/egyhazmegye/3062-megtalaltak-a-szegedi-minorita-templom-barokk-kriptajat
http://mno.hu/?v=58787
http://www.youtube.com/watch?v=5calxgnSsAA&feature=youtu.be
http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/04/07/11/Delta_2012_aprilis_7_.aspx

EGY KIS ETIMOLÓGIA

A templom alatti, frissen feltárt térrel kapcsolatban többekben felmerült a kérdés, hogy pontosan hogyan is kellene nevezni. Altemplom vagy kripta? 

Lássuk:

Wikipédia: "A kripta a temetkező helyek egyes fajtáinak összefoglaló neve. Görög eredetű szó; kezdetben föld alatti temetkezőhelyet jelentett. A középkorban legjellemzőbb típusa a templomok keleti felén, a szentély alatt épült altemplom volt, ahová nemcsak egyházi és világi méltóságokat temettek, de ott őrizték a fontosabb ereklyéket is."

Magyar-francia szótár: "Altemplom = crypte"

Latin-magyar szótár: "Crypta = boltív, boltozat, boltozatos pince, kripta, pince"
Magyar-latin szótár: A magyar altemplom szónak nincs egyértelmű latin megfelelője.
Magyar Etimológiai Nagyszótár (Tótfalusi-féle): "kripta szó jelentése = A latin crypta ‘fedett folyosó, föld alatti boltozat’ átvétele, ennek forrása a görög krüpté (‘fedett boltozat’), a krüptosz (‘fedett’) főnevesült nőnemű alakja a krüptó (‘elrejt, betakar’) igéből. Lásd még kriptográfia, kripton."

(a magyar-angol altemplom=undercroft, crypt vagy a magyar-német altemplom=unterkirche párosításokba a latin és görög értelmezések után már nem is érdemes belebonyolódni)

A kor építészeti szokásait, lehetőségeit figyelembe véve a földszinti, a nagyközönség által az "alapfunkcióra" használt tér alatti - jellemzően boltozatokkal fedett - teret, templomok esetében sohasem pincének, (BME Építészettörténeti Tanszékén tanultak alapján) hanem magyarul altemplomnak, franciául és/vagy latinul - a görög előzmény nyomán - cryptának nevezzük, függetlenül attól, hogy konkrétan temetésre vagy egyéb egyházi funkcióra szolgált.

Összefoglalva:

Gyakorlatilag a két kifejezést templom alatti tér esetében nem igazán lehet egymástól egyértelműen szétválasztani, érdemben ugyanazt jelentik.
(Ennek megfelelően - az érthetőség kedvéért, bár lehet, hogy kissé önkényesen - a teret altemplomnak, a benne lévő, 4-5-6 sírt tartalmazó építményeket pedig kriptáknak nevezem)

KRIPTÁK

Az altemplomban talált kripták és a bennük lévő sírok fotói tekinthetők meg a "KRIPTÁK" oldalon.
(http://templomfelujitas.blogspot.hu/p/altemplom.html)

A zárt sírok egy része névvel, dátummal ellátott, így ezek esetében egyértelműen van lehetőség a temetettek egyfajta beazonosítására.
A zárt, felirat nélküli, vagy most egyáltalán nem beazonosítható feliratnyomokkal rendelkező sírok esetében jelenleg a "FORRÁSOK" oldalon lévő "Temetettek jegyzéke" jelenti az egyetlen támpontot.

(A fotók készítésében Zombori István kollégám volt segítségemre)

ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATOK

A mai napon kerül sor az altemplomban talált sírok előzetes szakértői szemrevételezésére.

Dr. Horváth Ferenc régész kezdeményezésére a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékét vezető Dr. Pálfi György egyetemi docens koordinálásával a tanszék antropológus szakemberei tartanak helyszíni bejárást, tájékozódnak a konkrét helyzetről és az esetleges későbbi kutatások, vizsgálatok lehetőségéről. 

Dr. Pálfi György vezette a Győri Bazilika Héderváry kápolnájában őrzött, és Szent László királyunknak tulajdonított koponya vizsgálatait is.

(forrás: http://weborvos.hu/regionalis_hirek/szent_laszlo_koponyaereklyejet_vizsgaltak/184043/)

SÍRKAMRÁK

A megközelíthetővé vált altemplom-kripta térben a jelenlegi járószint felett az előzetes vizsgálatok alapján - bár egy-két helyen nem egyértelmű a kamrák száma - mintegy 63 db sírkamra található. Ezek közül 24 nyitott, 39 lezárt állapotban van, 3 nyitott sírban emberi maradványok látszanak. A sírok közül méretük alapján 6 db feltételezhetően gyermeksír. (az írott források konkrétan említenek gyermek temetéseket is)

A lezárt sírkamrák feliratai eltérő állapotban vannak, a magasabb szinten lévők közül több olvasható, az alsóbb részeken lévők feliratai csak nyomokban vagy egyáltalán nem látszanak. A látszó feliratok 1700-as évek végi dátumokat mutatnak.

A sírkamrák nagy része egy szabályos szerkezetű, egybefüggő térben van, egy kisebbik része a nagy tértől elkülönült, ahhoz kis, szabálytalan alakú folyosó szakasszal csatlakozó, eltérő szerkezetű térben található.

A TISZA-PARTI TEMPLOM

A két térkép templomunk szempontjából azért érdekes, mert az egyik korábbi bejegyzésben szereplő de a tatárkori "vízállapotokat" mutató térkép adatait erősítik "kissé" későbbi időkben, és jól láthatóan mutatják, hogy a Felsővárosi templom közvetlen tőszomszédságában, gyakorlatilag a mai Tímár utca és Sajka utca közötti területen a  Tisza egyik medre húzódott.
Az 1764-es katonai térkép a vár tervezett, de nem megvalósult erődítési munkái bemutatására készült, de azon pillanatot ábrázolja, amikor a templom már állt, a rendház viszont még nem.

Az 1776-os állapotot mutató Balla térkép pedig a mai Bertalan híd helyén akkor volt sziget mellett  a lassan elmocsarasodó felsővárosi Tisza ágat, a már felépült rendházat és az akkori telekosztást mutatja.

A térképekért köszönet Kratochwill Mátyás volt kollégámnak.

ÚJABB ÉRDEKESSÉGEK

A mai nap folyamán a feltárt tér egyik távoli sötét pontján egy újabb lépcső maradványa került elő, ez az altemplomból közvetlenül a Tímár utcára vezetett fel. Ugyancsak a belső tér felőli vizsgálatkor derült ki, hogy a Tímár utca felőli templomfalon látható falszellőzők közül az egyik az altemplom eredeti szellőzőablaka illetve annak vasrácsa elé lett beépítve, és ez folyamatosan az altemplom szellőzőjeként működött.
A feltárt térben lévő kripta jellegű sírok számbavétele és vizsgálata mellett az elkövetkező idők egyik fontos feladata lesz az altemplom padlójának átvizsgálása annak kizárására illetve esetleg rögzítésére, hogy van-e a padló alatt bármilyen egyéb szerkezet vagy esetleg sír. Előzetes megbeszélésünk alapján ezt a már az előkészületi munkákban is nagy segítséget jelentő georadarral az SZTE munkatársa dr. Sipos György fogja végezni.

MOZGÓKÉPES BESZÁMOLÓ

Mivel a frissen feltárt terek a közönség számára jelenleg még nem megközelíthetőek, az érdeklődők az alábbi beszámolóban láthatnak mozgóképeket a Felsővárosi templom alatti részekről:

http://mno.hu/?v=58787

A magyarkurir.hu katolikus hírportálon Gellért beszámolóját lehet olvasni, melyben nagyon jól összefoglalja a jelen helyzetet, illetve a történések jelentőségét:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/megtalaltak-szegedi-minorita-templom-barokk-kriptajat

RÉGÉSZETI VIZSGÁLAT

A mai napon helyszíni bejárást tartottak a Móra Ferenc Múzeum munkatársai, melynek során megtekintették az előkerült altemplomot és a templomfal külső oldali alapfeltárásait. 

Az altemplom megtekintésekor Szarka József régészeti osztályvezető az előkerült tereknek és síroknak komoly kultúrtörténeti értéket és jelentőséget tulajdonított - magyarországi előzménynek csak az 1994-ben feltárt váci domonkos templom altemploma tekinthető - az altemplom és a benne lévő 18. századi sírok vizsgálatát a Múzeum munkatársai rövid időn belül megkezdik. 

A szentély mögött előkerült falazatok és a Tímár utca felőli oldalon talált - Horváth Ferenc régész szerint feltehetőleg a barokk kor előtti - leletek vizsgálatát pedig régészeti feltárás keretében fogják elvégezni, a lehetőség szerint kihasználva még a rendkívüli szárazság miatti különlegesen alacsony talajvízszintet.

ALTEMPLOM FELSŐVÁROSON

A mai napon feltárási munkánk eddigi legnagyobb és legjelentősebb állomásához értünk azzal, hogy az eddigi közös munka eredményeként megtaláltuk a keresett altemplomot. Az együttműködő szakértő csapat emiatti örömét csak tetézi, hogy a templommal együtt 1760 táján épített és az 1870-es években lezárt, azóta  gyakorlatilag elfeledett térbe bejutva belülről felfedeztük a levezető lépcsőt is.
Az altemplom meglepően jó állapotban van és eddigi félelmeinkkel ellentétben nincs feltöltve, gyakorlatilag felemelkedve lehet sétálni a térrendszerben. A korábbi műszeres vizsgálatok által már jelzett helyen egy nagy összefüggő tér van, amelyet különböző állapotú kripta jellegű sírhelyek tagolnak.
A templomtér bal hátsó részén kezdett szabályos feltárási munka részeként először egy 40/40 cm méretű födémáttörést készítettünk, amelyen keresztül már le lehetett ereszkedni a feltárult térbe. A nem mindennapi élményt a következő fotókkal szeretném megosztani az érdeklődőkkel:

A tégla födémboltozat felső íves felületének egy megtisztított része.

Az első pillanat, amikor feltárult az alsó rész.

Az első látvány, amit egy a nyíláson ledugott fényképezőgép örökített meg.

Majd a kiszélesített nyíláson lebújva már ez a látvány tárult elénk.

Az altemplom a templom teljes szélességében a karzat utáni két pillérközben, cca 13*13 m alapterületi méretben található a padló alatt, kiegészülve a jelenleg használt szószék irányában és a Lourdes-i oltár irányába egy-egy bővülettel. 

És az alulról-belülről láthatóvá vált lépcső, amely eredetileg a Lourdes-i oltár előtt indult le, de utólag egy tégla boltozattal le lett zárva, így a templomtér felől nem látszódott. 

Az új fejlemény természetesen újabb régészeti közreműködést is igényel, különös tekintettel a külső részeken végzett alapfeltárások során előkerült és láthatóvá vált szerkezetekre.

Öröm az ürömben, hogy az egyébként komoly károkat okozó rendkívüli aszály a kutató munkánkat nagymértékben segítette, hiszen a meglepő és ritka mértékben alacsony talajvízszint miatt az alapfeltárások akadálytalanul elvégezhetőek voltak.