A hívek nagy része számára valószínűleg nem ismert, hogy a templom falainak belső felülete nem az eredeti falfelület. Az 1939-es víztelenítési eljárás keretében az eredeti falak belső oldalába függőleges szellőző hornyok/csatornák lettek vésve, amelyek alul és felül a falakat vízszintesen átmetsző szellőzőcsatornával lettek összekötve a külső légtérrel. Ezeket a szellőzőket lehet látni a templom külső falán pl a Tímár utca felől is, egymás felett kettesével.
Az eljárás során a belső falfelületen kialakított hornyokat pedig egy egyszerű éltégla fallal takarták el, így a ma látható belső falfelület ezen éltégla fal felülete, nem pedig a barokk templom fala.
Ha valaki közel szemmagasságban ököllel megüti a falat, a döngéséből is lehet hallani, hogy nem egy régi vastag falat, hanem egy vékony válaszfalszerű falat dönget. De azért a kedves hívek ne kezdjék el döngetni, inkább higgyenek nekem. Döngetés helyett érdemes felfelé nézni, mert az oszlopfejeknél jól látszik az utólagos eléfalazás teljesen véletlenszerű tagozat szétvágása.
 |
| Utólagos belső betétfal és fejezet "találkozása" |
A pár évvel ezelőtti elektromos felújítás során a szentély jobb oldalán lévő falnál az elektromos vezetékek falba történő bevésése olyan jól sikerült, hogy ezt a vékony falat kb 1 méter hosszon vízszintesen teljesen átvágták, és kézzel mögé lehetett nyúlni.
