A templomunk boltozatával-falazatával kapcsolatosan évek óta látott, tapasztalt jelenségek nem egyediek, a hasonló szerkezetű épületek esetében szinte tipikusnak tekinthetők. A téma iránt érdeklődő, esetleg nem kifejezetten szakmabéliek számára is érdekes és közérthető módon írt a témáról Dr. Dulácska Endre, a szakma egyik nagy öregje, professor emeritus, okleveles építészmérnök a Mérnök Újság 2012 januári számában (XIX. évf. 1. szám) "Boltozatos templomok esetei Isten házában" című cikkében:
"A boltozatos templomokban - a régi időkben - a boltozatok oldalnyomását a támpilléreket és a fedélszék terhét felhasználva, a kötőgerendának mint vonórúdnak az együttes hatásával vették fel. A faszerkezetek romlása és a kapcsoló kovácsoltvas szerkezetek szakadása miatt a templomok oldalfala mozgásnak indul, s ha nem veszik időben észre, az épület összedőlhet."
A felsővárosi templom esetében a támpillérek léte kívülről gyakorlatilag nem, a belső térben viszont markánsan látszik, a cikkben említett jelenség pedig leginkább a templom boltozatának boltívrepedésein érhető tetten, ahol mindegyik boltív "törése" figyelhető meg.
Dr. Dulácska Endre cikkében a budapesti Szervita téri templom, a nagytétényi Nagyboldogasszony templom, valamint a Budavári Mátyás templom példáin keresztül mutatja be a szerkezetek eredeti kialakításából valamint a közrejátszó egyéb erőhatásokból, vagy azok változásából adódó károsodásokat, és azok megoldási módjait. Ezek lényegében a kialakuló erőhatásokat ellensúlyozó összehúzó szerkezetek, vonórudak kialakítását jelentik, amelyek a konkrét geometriai viszonyok (tetősík, boltozat íve, ezek viszonya) ismeretében valamilyen közbenső, a terheket a támpillérekre elosztó vasbeton és/vagy acél szerkezet közbeiktatásával a boltozat felett, azon kívül vagy esetleg a boltozat alatt a templom terében megjelenően alakíthatók ki, úgy méretezve, hogy minimum stabilizálják, megállítsák a megindult deformációs folyamatokat, gyakorlatilag "összehúzva" a támpilléreket, lehetőség szerint a teherátadások szempontjából legoptimálisabb, a boltívek vállához, "indulásához" lehető legközelebbi pontokon.
