EGY KIS KITÉRŐ

Templomunk felújításához ugyan közvetlenül csak kisebb mértékben kapcsolódik de azért ennek kapcsán érdemes pár szó erejéig megállni annál az építészeti kérdéskörnél, ami műemlék épületek felújításakor, rekonstrukciójakor vetődik fel és az eredeti épületrészek illetve a felújítás során készülő épületrészekkel, azok kapcsolatával függ össze
Erősen leegyszerűsítve a dolgot két alapvető "iskola", megközelítés létezik. 
Az egyik szerint az újonnan (ma) épülő részek "őszintén" hangsúlyozzák mai mivoltukat, és anyagukban, megjelenésükben egyaránt markánsan különüljenek el a korábbi részektől, egyfajta idézőjelbe téve a szerves kapcsolódást, ne akarjanak olyannak látszani mintha.....


Gyakran járt út viszont az is, amikor különböző okokból a helyreállítás céljai között nem szerepel az idősíkok feltűnően beazonosítható ábrázolása, a kész épület olyan, akár egy jól sikerült eredeti, anyagaiban is tökéletesen idézi az építéskori helyzetet, végeredményt.


A két elvi véglet között természetesen rengeteg átmenet is létezik, tükrözve nézeteket, lehetőségeket, megközelítési módokat, olykor érzelmeket, melyek valamelyik megközelítési módhoz kötődnek.
Speciális szituáció áll elő olyankor, amikor az épület eredeti funkciója bővül és ez korábban nem is létező épületrész építését teszi szükségessé. Klasszikus példája a párizsi Louvre épületegyüttesének földszinti szintje alá szervezett közlekedőrendszer térszíni lefedése.

(forrás: Wikipédia)